Oni
4.rész
Sziasztok.:)
Mint mondtam, ez az első olyan ficim, amit publikáltam, ezért a lehető legjobbra szeretném és fogom is megírni a további részeket. Építő jellegű kritikákat nagyon szívesen elfogadok. Remélem, hogy a legtöbb embernek elnyeri a tetszését ez a történet. De nem is szaporítom a szót, mindenkinek jó olvasást, és nagyon köszönöm, ha elolvasod.:)
~
Baekhyun nem úgy fogadta a dolgot, ahogyan Chanyeol azt elképzelte.
Barátja nagyon mérges volt, hogy csak most osztja meg vele barátja ezt az igencsak jelentékteljes dolgot.
Baekhyun egy ideig hallgatott, próbálta rendezni a gondolatait, azon tanakodott, hogy mégis mit mondhatna erre, de Chanyeol megelőzte.
-Most meg mi lett veled?
Szólalj már meg, megijesztesz.
-Chanyeol, te normális vagy?
Egyrészt, ez hatalmas kockázattal jár, másrészt meg, miért csak most vagy hajnandó közölni velem ezt, miután rákérdeztem?-Fakadt ki Baek.
Chanyeol elmondta barátjának, hogy a lány egy távoli rokona uralkodott Chanyeol előtt, de őt száműzték az emberek közé, ezért az egyetlen olyan démonra bízta a birodalmat, akihez ugyan távoli, de rokoni kapcsolat fűzi, Jiminre.
Chanyeol volt az, akit a korábbi uralkodó megbízott azzal, hogy keresse meg a lányt, és segítsen neki irányítani a birodalmat, ám Chanyeol nem egészen pontosan így cselekedett. Magát nevezte ki új uralkodónak, mondván, hogy rá bízták ezt a feladatot, a lányt pedig megkerestette, és ide hozatta, hogy ő és a száműzött rokonja ne találkozzanak abban a világban.
-És mit teszel ha kiderül?-Kérdezte Baekhyun, aggódó hangon.
Őszintén aggódott barátjáért, azonban még kissé nehesztelt rá a meggondolatlan cselekvés, és a titkolózás miatt.
-Ugyan már, mégis hogyan derülhetne ez ki?-Kérdezett vissza barátja, cinikus hangnemben.
-És miért száműzték Xiumint?-Tért el a választól Baekhyun.
-Állítólag ő ölte meg az előtte uralkodót, hogy korábban hatalomra jusson.-Vont vállat Chanyeol.
-Ez nem igaz, én biztosíthatom.
Ki volt az, aki száműzte?
-Szerinted?Mivel az uralkodó halott volt, ő pedig nemhogy az ártatlanságát, de a bünösségét sem tudta volna bebizonyítani, ezért véglek el kellett hagynia minket. Tiltakozni akartam, de egyedül kevés lettem volna, a többiek pedig mindannyian hittek abban, hogy ő tette, ezért mennie kell.
-Chanyeol..n-nem ő volt az.
-Honnan tudod?-Meredt kíváncsian Baekhyunra a fiú.
-Huh?Baekhyun?Te mit titkolsz előlem?Mondd már.-Sürgette Chan.
-Figyelj Chanyeol, nem kéne ezt elmondanom, hiszen ígétet tettem, egy immáron halott embernek.
Tudod, hogy ennek mekkora jelentőssége van, Chanyeol?
A barátian indult beszélgetésből kissebb vita kezdeményeződött, amit mindkét fiú egyre jobban fokozott.
Chanyeolt idegesítette barátja viselkedése, nem értette miért mérges rá azért mert nem szólt neki korábban a dologról, hiszen Baekhyun is ezt tette.
-Hajlandó vagyok elmondani, de idefigyelj Chan, ha ez után bármi hülyeséget mersz csinálni, én nem állok jót magamért.-Adta meg magát Baekhyun.
-Mégis mire gondolsz?
-Óh, tudod te azt nagyon jól Chan.
-Inkább csak mondd, hogy mit nem mondtál el eddig.-Utasította Chanyeol.
-A Xiumin előtti uralkodónk, Choi és én, egészen közeli barátságban voltunk egymással. Nagyon sokat jártam le ide hozzá, mikor még ő töltöttd be a posztod, sokat segítettünk egymásnak, hiszen Choinak nem volt valami könnyű élete, hiába hitte azt mindenki.
Szörnyen magányos volt, gyakorlatilag rajtam kívül senkine sem volt, érted Chan?Senkije.
Ezt annyira elszomorító volt látni.
De egy nap Choi megismerkedett egy gyönyörű tündérlánnyal, és természetesen azonnal beleszeretett.
Közel egy évig udvarolt a lánynak, mire szerelmük beteljesedett.
Ezután elválaszthatatlan szerelmesek lettek, de ezt rajtam és rajtuk kívül nem sokan tudták. Egyre kevesebet igényelte a társaságomat, amit nem bántam, hiszen végtelenül örültem a kettejük boldogságának. Egy nap Choi ismét hivatott, és elmondta, hogy megkéri a lány kezét, hogy a felesége és ezálltal a királynője is legyen. Nagyon szerelmes volt, és éppen ugyanolyan vak is.
Azon az éjszakán a lány visszautasította, mondván, hogy más férfit szeret, és Choi csak egy kaland volt számára. Azután Choi végleg összeomlott, még sosem láttam olyannak azelőtt, pedig nem ő volt a világ legboldogabb embere, nekem elhiheted. Egy este közölte velem, hogy végezni akar magával, de én azt hittem, hogy ezt csak elkeseredettségében mondja.
Valóban megölte magát...Habár nem voltam ott, de a nekem szánt búcsú levelére hónapokkal később találtam rá. Kizártnak tartom, hogy Xiumin megelőzte volna, ebben biztos vagyok.-Fejezte be Baekhyun, lesütött fejjel. Nagyon megrázta őt egykori barátja halála, hibásnak érezte magát, mert úgy gondolta, hogy ha jobban odafigyel, akár meg is előzhette volna az eseményt.
Chanyeol nem akarta megdorgálni a fiút, amiért sosem mesélt egykori uralkodójukkal való kapcsolatától, hiszen ő is látta, hogy legjobb barátját mennyire megviselték a történtek, és hogy nem akarta felszaggatni a múlt sebeit, de muszáj volt még többet megtudnie erről,
ezért félve, de rákérdezett.
-Baek, mondd csak, ha ennyire közel állttok egymáshoz, akkor miért nem rád hagyta a birodalom irányítását?
Hiszen te nagyon felelősségteljes vagy, ha nem segítesz nekem, akkor nagyon sok dolgok elhibázok.-Mondta barátjának, majd kedvesen rámosolygott, de Baek ezt nem láthatta, hiszen továbbra is a lefele szegezte tekintetét, ez Chanyeolt cselekvésre ösztönözte.
Odament a fiúhoz, leguggolt elé, és az álla segítségél rá magára irányította Barkhyun tekintetét.
A fiú szeme könnyektől csillogot, amit barátja fájó szívvel nézett, ezért magához ölelte a fiú kis testét, majd feje búbját egy aprócska puszival ajándékozta meg.
-Xiumin a testvére volt.-Bukott ki a válasz Baekhyunból.
Chanyeol szemei azonnal a kitágultak, és azonnal kiszabadult barátja öleléséből, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Mégis hogy a...-Kezdett bele Chanyeol.
-Nem volt valmi fényes a kettejük kapcsolata, ezért feltételezhette néhány ember, hogy valóban ő ölte meg testvérét. Nagyon kevesen tudták, hogy ők ketten testvérek.
Neharagudj Chan, én nem akartam eltitkolni, de egyszerűen képtelen voltam beszélni róla.-Vágott barátja szavába Baekhyun.
-Semmi gond Baek, mindketten hibáztunk. Nyugodj meg szépen, és ha gondolod, akkor beszélj Kaival, hiszen ő hozta ide Jimint, biztosan többet tud róla, mint én.
-Köszönöm Chan.
Akkor nem is tartalak fel, látom, hogy rengeteg dolgod van, vagy szükséged van esetleg segítségre?
-Azthiszem boldogulni fogok, menj csak nyugodtan.-Bíztatta Chanyeol a fiút. Ennek eredményeképp Baekhyun útnak indult, de Kai helyett azonnal Jimin szobája felé vette az irányt.
Óvatosan, hangtalanul nyitott be, hiszen nem tudta, hogy a lány alszik-e még.
A lányt még túl fiatalnak fondolta ahhoz, hogy itt legyen, sajnálta őt, amiért ilyen gyorsan végetért neki az eddigi élete.
Ebben a világban mindenki  születése óta itt élt, ezért senkinek nem kellett azon átmennie, amin a lánynak..
Baekhyun éppen ezért sajnálta, hiszen nem tudta átérezni a dolgot.
Kisvártatva Jongin jelent meg a fiú mellett, telepatikus erejét használva, amitől Baekhyun gyakran megijedt.
-Mit csinálsz itt?-kérdezte a szőke, furcsa pillantásokat mérve Baekra.
-Tudod, Jimin nemrég aludt el, de azelőtt nagyon nyugtalan volt, alig tudtam megmyugtatni..és azt is mondta, hogy nagyjából egy órája eszméletét vesztette...Aggódom érte.-mondta a fiú, cipője orrát bámulva.
-Történt vele valami?
-Mikor bementem hozzá hangosan zologott. Az előzményeket nem tudom, nem igazán akart róla beszélni.
A fiú szavai hallatán Jongin aggódni kezdett a lányért, és minden áron meg akarta tudni, hogy mi történhetett, amiért a lány sírni kezdett. Kaiban felmerült a gondolat, hogy az ittléte miatt folyatta könnyeit a lány, de egyáltalán nem volt biztos benne, ezért minnél hamarabb beszélni akart a vele erről.
-Beszélek vele.-Mondta Kai, és az ajtó felé indult, de Baekhyun az útját állta.
-Figyelj Kai, én már előtted itt voltam, és az is én voltam, aki megvígasztalta, ezért szerintem most nekem kelenne beszélni vele.
-Szerintem meg nem. Chan engem rendelt Jimin mellé, mint védelmező, ezért az én feladatom, hogy kiderítsem mi történt vele.-Válaszolt Kai elszántan.
Mindkét fiú segíteni akart a lányon, de egyikőjüknek sem állt szándékában, hogy osztozzon ezen a feladaton a másikkal.
Baekhun dühösen lökte arrébb az előtte állót, majd benyitott a lány szobájába. Ébren volt, az arca kissé puffadt volt, a szemei piros árnyalatban csillogtak, ami arról árulkodott, hogy nem pihente ki magát kellőképpen. Kíváncsi tekintettel fürkészte Baekhyun minden mozdulatát.
Ekkor a semmiből egy kéz nyúlt Baekhyun válláért, és nagy erővel hátrébb húzta az ajtóban ácsorgót.
Baekhyun nem akart engedni Kainak, ő akart a lány mellett lenni.
A két fiú szemben állt egymással, de egyikőjük sem mozdult, mindketten azt várták, hogy a másik lépjen.
-El kéne menned.-Mondta Baekhyun feszülten. Mérges volt Kaira.
-Na ne nevettess, szerintem kettőnk közül nem én vagyok az, akinek most máshol van a helye.
-Ugye tudod Kai, hogy Chanyeollal nagyon jó barátok vagyunk? Bármikor elintézhetem, hogy ne te legyél Jimin védő démona.-fenyegetőzött Baekhyun.
-Csakugyan? Akkor miért nem téged küldött az emberek közé, hogy ide hozdd őt? Vagy miért nem téged nevezett ki védelmezőnek?-Nevetett fel Kai.
Baekhyun csendben figyelte, ahogy az előtte álló arckifejzése megváltozik, és ez egyre jobban dühítette.
Jobb kezét ökölbe szorította, majd szépen lassan emelni kezdte, mikor már úgy gondolta, hogy megfelelő magasságban van, Kai jobb arccsontjára ütött vele, amitől Kai megszédült, de nem adta fel.
Viszonozta az ütést, Baekhyun szemét találta el, biztosra vehette, hogy ez nyomot fog hagyni, ezért ő is nyomot akart hagyni Kainak.
Már ismét ütött volna a fiú felé, mikor egy aprócska, puha kéz fonódott csuklójára.
-Fiúk, elég volt.-Mondta a lány halnak, bátortalanul.
A két fiú nem szólt semmit, csak egymást bámulták, mintha megbánták volna, amit tettek.
Korábban még sosem fordult elő, hogy ők ketten bántották volna egymást.
Baekhyun némi idő után megfordult, és Jimin ölelésében keresett vigaszt.
Kai nem ellenkezett, csak nézte őket, és várt. Várta, hogy Jimin viszonozza-e Baekhyun ölelését, de Kai bánatára ez pár másodperc múltával meg is történt.
Kai nem akart bele avatkozni, ezért lassan és hangtalanul elsétált.